Önmegvalósítás, avagy az életutad megtalálása
Gondoltál már valaha arra, hogy úgy megvalósítanám önmagam! Elég volt a hétköznapi életből, ami nem ad örömet. A munkából, amit utálsz, mert sokkal többet vesz ki belőled, mint amennyit ad?
Bizony nagyon sokan vagyunk ezen a földön, akik hasonlóan gondolják manapság.
Sokan viszont nagyon is elégedettek az életükkel, úgy ahogy van. Nos ,most azokhoz szólok, akik nem érzik jól magukat a bőrükben, a jelenlegi helyzetükben.
Persze lehet, hogy átmeneti a válság és érdemes kivárni a végét, de az is lehet, hogy egyszerűen rossz helyen vagy, nem az utadat járod.
Honnan tudod, hogy rossz helyen vagy?
Egyszerűen nincs kedved felkelni reggel, bemenni dolgozni és ugyanazt az unalmas munkát csinálni, ami annyira rutinból jön, hogy már a könyöködön jön ki. Nincs benne semmi, ami örömet adhatna. Állandóan stresszelsz valami miatt, görcsben vagy, hogy na, ma vajon mi fog történni. Próbálsz váltani esetleg, de ugyanoda lyukadsz ki, mintha egy ördögi körben lennél.
Na hát ezek a jelek határozottan azt tükrözik, hogy valami nincs rendben.
Bátraké a szerencse mondják és van is benne némi igazság, mondjuk úgy, hogy e nélkül nem megy, bármennyire szeretnéd is.
Amikor én elérkeztem ehhez az útelágazáshoz, akkor pontosan ugyanezeket éltem meg, szóval tudom, hogy milyen hidd el.
Akkoriban próbáltam munkát váltani többször is, de mindig ugyan oda érkeztem, ugyan azokkal a problémákkal. Aztán meguntam, ez pontosan addig ismétlődik, amíg meg nem unod és felállsz.
Mindig tudtam, hogy olyan munkahelyet szeretnék, amit szívből csinálok és feltölt, nem pedig elvesz belőlem a nap végére. Csak azt nem tudtam, hogy mi az. Konkrétan évekig..
Aztán mikor nagyon meguntam ezt az ördögi kört, akkor leültem szépen és elkezdtem számba venni azokat a dolgokat, amik valaha is örömet okoztak nekem. Egyik sem stimmelt bele az akkori életembe, némelyikről időben lecsúsztam, némelyik pedig fizikálisan lehetetlen volt már.
A lényeg viszont, hogy elkezdtem gondolkodni rajta, elkezdtem akarni a változást és szépen lassan azon vettem észre magam, hogy eldöntöttem, hogy változtatok. Nem tudtam, hogy mit hogyan, a legkézenfekvőbb számomra akkor az volt, hogy el kell utaznom, úgy véltem majd megtalálom az életem értelmét a végállomáson.
Ez mindenkinél máshogyan alakul, hiszen mindenkinek más az élete és a lehetőségei, szóval ne aggódj, ha nem tudsz csapot-papot itt hagyni és világot látni.
Szóval hamarosan meghozta az élet számomra a válaszokat. Igaz tudatosnak kellett lennem, figyelni a jelekre, gondolatokra és a beszélgetésekben elhangzott mondatokra. Pár hónap és egyszerűen megjöttek a válaszok. Egy-egy mondat egy baráttól, az interneten rákerestem néhány kurzusra és az első, amibe beleakadtam már az is volt, ami igazán érdekelt. Amire ilyenkor érdemes felfigyelni, az a szinkronicitás, ahogyan a ’véletlenek’ dolgoznak. Megírsz egy emailt és még ha a világ túlsó felén is vagy, megkapod a válasz emailt félórán belül, vagy, hogy a jegyed pont úgy szól a visszaútra, hogy eléred a kurzus indulását. Ezek mind jelek és érdemes az ilyen jelekre figyelni, mert fentről pontosan ezzel terelgetnek minket a megfelelő irányba.
Ne aggódj azon sem, hogy ha elsőször azt érzed, hogy jesszusom ezt én nem tudom megcsinálni, mert ettől és attól félek, vagy nincs rá pénzem, nem tehetem meg. Ha érzed legbelül, hogy ez az AHA pillanat, ami tudod, hogy megérint belül, akkor legyen bármilyen akadály előtted, azok le fognak borulni és térdet hajtanak a nagy akarat előtt.
Azt bizton állíthatom, hogy az életutunk, amit járnunk kellene, megelőz némi előkészület. A legtöbbször olyan blokk fedi a bejáratot, amit fel kell magunkban oldani, ahhoz, hogy beléphessünk azon az ajtón. Értem ez alatt például azt, hogy jó magam iszonyatosan féltem emberek előtt beszélni, egyáltalán kiállni. Hát bizony az élet jól elrendezte, hogy ezen túltegyem magam, mert ugyanis jóga tanár lettem. Nem tudom, hogy láttatok e olyan jóga tanárt, aki a háttérben mutogat és nem beszéli végig az órát csupa ismeretlen ember előtt.
Mikor úgy alakult, hogy elmentem a kurzusra, akkor már az első nap, mikor közölték a próba órák megtartásának gondolatát én annyira bepánikoltam, hogy kitört rajtam a hiszti. Nehéz menet volt, az egóm folyamatosan ellenkezett, de egyszerűen muszáj voltam megcsinálni, mert egy másik ország ismeretlen városának kellős közepén voltam elvonulnva, ahonnan sehogy sem tudtam volna haza vergődni.
Szépen lassan, gyakorlással, pozitív visszacsatolásokkal kezdtem levetkőzni magamról a félelmet. Nem mondom, hogy 1-2 hónap alatt, inkább 1-2 év alatt, de oly annyira sikerült eddig, hogy nem hogy semmi féle problémám nincs vad idegen emberek előtt beszélni a jóga közben, de annyira természetes, hogy érzem pontosan erre lettem teremtve. Az előadások megtartása még okoz némi lámpalázat, de ez csak a megszokás és az út még nem ért véget.
Egy olyan szakmába találtam magam, amiről talán egyszer elvétve eszembe jutott, hogy jó lenne, de igazán nem tudtam addig, hogy ez az amit keresek, amíg el nem kezdtem és a testem úgy járta a mozdulatokat, ahogy a nagy könyvben meg van írva.
Amikor megtalálod az életutad, akkor lehet, hogy olyan dologba akadsz bele, amire nem is gondoltál volna, ha bátor vagy és hajlandó vagy tenni érte, először is felállni, eldönteni, majd kiállni a próbát és leküzdeni az akadályt, mint én a félelmemet, akkor olyan dolognak leszel a részese, amit álmodban sem gondoltál volna. Vannak olyan emberek, akik világ életükben tudják, hogy mit szeretnének csinálni és nagyon is jók benne, de ez nem minden emberrel van így. A legtöbbünknek nem ennyire evidens.
Anyagi akadálytól félsz? Ezen most mosolyogni fogok és nem azért mert kinevetlek, hanem azért, mert el sem tudod képzelni, hogy én hogyan csináltam végig a kristályokkal és a jógával a kurzusokat. Maradjon az én kis titkom. Annyit elárulok, hogy az élet lépésről lépésre megoldotta a leglehetetlenebb helyzeteket és ez alatt nem azt értem, hogy tudtam előre, hogy mi fog történni, hanem pontosan azt, hogy nem tudtam a lépéseket, de a hitem olyan erős volt, hogy egyszerűen bíztam benne. Bíztam, mert nem tehettem mást, konkrétan nem is adott más lehetőséget akármerre kapálóztam.
Ha annyira erős az elhatározásod a változtatásra, akkor bizony nem hagynak kiskaput a visszahátrálásra, csak az előre menetelre.
Lehet, hogy nem azonnal tudod magad megvalósítani sec-perc alatt, de kérdezem én mi a jobb 20-30 évet boldogtalanul elvesztegetni, vagy 1-2-3 évet belefecölni azért, hogy a maradék 20-30 évet boldogan, kiegyensúlyozottan élhesd meg?
Tényleg nem megy azonnal, erő és kitartás is kell, de gyönyörűen megadnak minden eszközt fentről pontosan a kellő időben és nem előbb. Megkapod az ötleteket, hogy merre indulj, kikkel beszélj, hol jelenj meg, mit tegyél, és mit ne tegyél.
Valószínűleg az erőforrásaid megcsappannak az elején, míg ki nem építed, ezért érdemes eleinte hobbiként kiélni az életutad és szépen lassan a régi munkádból átvitorlázni bele.
Összegezve:
· Döntsd el, hogy változtatni akarsz
· Figyelj a jelekre, gondolatokra
· Légy bátor és menj neki az akadálynak
· Bízz, hogy vezetnek és megadnak minden erőforrást
· Légy erős, kitartó ne hagyd magad eltántorítani még a családtagjaid által sem!!! A családtagok féltőszándékuknak köszönhetően hajlamosak lebeszélni a változtatásokról. Ne engedj, ez a TE életed!! amit neked kell tökéletesen működtetned!
Ha ezeket a tanácsokat megfogadod, hidd el meg lesz a gyümölcse és hamarosan arathatod is a boldogságot!
A facebook-on hetente új kristályok és jóga Ászanák gyógyhatásairól olvashatsz!
www.facebook.com/jogakristalygyogyaszat