Engedd ki a dühödet, éld meg az érzéseidet!
Ez az írás most azoknak szól, akik a tudatosság útjára léptek már és azoknak, akik nem engedik felszínre az érzelmeiket. Semmiképpen nem azoknak, akik rendszeres hangos szóváltásokkal vezetik le feszültségüket, nektek a korábban megjelent írásomat ajánlom itt.
Amikor a tudatosság mezejére érkezel, elkezdi a felső szellemi tudat átvenni az irányítást valamekkora részben. Innentől kezdve tudod, hogy a szeretet az Úr és nem irányíthatnak az általunk negatívnak tartott érzelmek. Egyre többször kezded tudatosan felülírni ezeket az érzelmeket. Ami nagyon jó, de akkor, ha a szituációk ténylegesen nem zavarnak, csak mosolyogsz rajtuk. Amikor valami negatív élethelyzet ér, akkor már ez a tudatos gondolkodás annyira automatikussá válik, hogy az esetek nagy részében, ha dühös is vagy elkezded felülírni, hogy nem, az nem jó, nem lehetek dühös, nem érezhetem ezt, mert az nem jó. Egyszóval jól megbeszéled magaddal, hogy nem élheted meg ezt az érzést, mert ez nem helyes.
Pontosan itt kezdődik a probléma, hiszen nem engedted szabadjára az érzéseidet. Ha pedig magadba zárod, akkor az felemészti a lelkedet és más formában szépen a felszínre tör. Valószínűleg azért vagy dühös, mert azt a probléma kört még nem oldottad meg, nem dolgoztad fel, vagy nem értetted meg kellőképpen. Amikor ez feloldódik, akkor ugyan abban a helyzetben már mosolyogni fogsz, és nem érdekel az egész. Ha így van, akkor bátran mosolyogj és lépj tovább.
Ha viszont zavar valami, akkor állj fel és add ki magadból. Állj neki vitatkozni, ha úgy tetszik, lehet, hogy a másik embernek pont erre van szüksége, hogy megértsen valamit, nem tudhatod. A másik megoldás, hogy zárkózz be egy szobába és kiabáld ki magadból, üss meg egy párnát. Amint a düh felszabadul, többé nem veszi el az energiádat, nem fogod kicsinek és jelentéktelennek érezni magad, hanem újra erősnek és többé-kevésbé kiegyensúlyozottnak.
Ilyenkor természetesen csak az ego tombol, nem az Isteni Én. Nem kell túlzásokba esni és hosszú távon átengedni neki a vezetést, de muszáj megélni az érzéseket minden szinten. Nem csak a pozitívokat, de a negatívakat is, különben addig mardos, addig jön vissza a szituáció, amíg nem állsz fel, adod ki és mondod azt, hogy elég.
Lehetséges, hogy annyira jól vezet már a szellemi tudatosságod, hogy olyan pici haragot érzel, hogy észre sem veszed, csak közlöd, hogy semmi baj. Figyeld magad, ha nyelned kell egyet, akkor ott van a düh és hiába takargatod magad elől, mész tovább, találkozol új emberekkel, akikben rögtön meglátod az Isteni Énüket és persze szeretettel fordulsz feléjük, az ott van benned és NEM FOG ELTŰNNI, addig, amíg be nem állsz egy szobába akár és fel nem ismered, majd ki nem adod magadból.
Éld meg bátran az érzéseidet és engedd el. Amíg nem teszed, addig felemészti az energiáidat, széttépi a lelkedet és nem leszel képes tovább haladni az utadon.
Figyeld magad akár minden percben, kérdezd meg magadtól, hogy most mit érzek, a belső gyermeked azonnal válaszolni fog és tudni fogod, hogy éppen örülsz, vagy bánatos vagy, keseregsz vagy belefáradt vagy.
A legtöbb esetben, amint beismerjük magunknak, hogy hogyan érzünk, elillan és nincs vele több tenni valónk.
Próbáld ki és meglátod a változást, azt, hogy az életed el kezd változni, úgy, hogy neked a legjobb legyen.
A facebook-on hetente új kristályok és jóga Ászanák gyógyhatásairól olvashatsz!
www.facebook.com/jogakristalygyogyaszat